Betűméret:
Hasznos információk
Védjegy szabályzat

Napjainkban sokat foglalkozik a sajtó egy új adóelkerülés-ellenes eszköz ötletével: a számlázó programok (szoftverek) „bekötésével” az adóhatósághoz. Cikkemben összefoglalom, amit az intézkedésről eddig tudunk, illetve az eredményességével és a bevezetés módjával kapcsolatos aggályaimat is kifejtem. Kérdés ugyanis, hogy beválthatja-e egyáltalán a kívánt célt, képes-e megakadályozni az adócsalásokat? Mennyi plusz adóbevételt remélhető az új eszköz bevezetésétől, és vajon mennyibe kerül az átállás, tehát megéri-e? És ha igen, vajon mennyire reális, hogy fél éven belül minden érintett – vállalkozás és hatóság - alkalmazni fogja?

 


Az adózással kapcsolatos gazdasági folyamatokról pontos és valós idejű vagy gyors átfutású adatokat szolgáltató információs rendszer kiépítése már évek óta folyamatban van. Első nagy lépése az online pénztárgépek kötelezővé tétele volt, majd folytatódott az elektronikus és online számlázási programok kötelező regisztrációjával tavaly, mely után logikus lépésnek tűnik a számlázó programok adatainak elektronikus lekérdezése.

Annyi már biztos, hogy 2016. január elsejétől csak olyan számlázó programot lehet majd használni, mely rendelkezik „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkcióval. Vagyis egy ellenőrzés során megadott időtartamú vagy sorszámú számlákról adatot tud exportálni. A számlázó programok adatszolgáltatási funkciója ugyan nem teremt folyamatos és valós idejű adatátvitelt, de nagymértékben leegyszerűsíti és felgyorsítja majd az adóhatóságnak ellenőrzéskor a lekérdezést.

Ugyanakkor, ha nincs folyamatos és valós idejű adatátvitel, mint az online pénztárgépeknél, és csak a hatóság kérésére történik az export, akkor ez még nem alkalmas a megelőzésre vagy a kockázatelemzésre, csak a már folyamatban lévő ellenőrzéseket gyorsíthatja meg. Könnyen belátható azonban, hogy innen már csak egy lépés a valós idejű, folyamatos vagy az érintettek tudta nélküli lekérdezés, vagy akár a számlázással egyidejű adatexport az adóhatóság felé. El is hangzott erre utaló nyilatkozat a közelmúltban. Pankucsi Zoltán helyettes államtitkár augusztus 6-án a Napi Gazdaságnak azt mondta, hogy a kormányzat már dolgozik azon, hogy be lehessen kötni a cégek számlázó rendszereit is az adóhivatalhoz, amely megakadályozná az adócsalásokat. Ennél többet azonban nem árult el az új rendszer működéséről, és ez az információhiány találgatásokat indított el, és aggodalmat keltett.

Mi a baj mindezzel?

Az egyik fő kérdés, hogy ha valóban automatikus és rendszeres lesz az adatszolgáltatás, akkor mit fog kezdeni a rendelkezésre álló adatokkal a hatóság? Hiszen a korábban már bevezetett, hasonló célú eszközök pl. a belföldi és közösségen belüli értékesítésekről szóló összesítő jelentések adatainak használatáról sem tudunk semmit. Ezek egyébként önmagukban is alkalmasak lennének az áfacsalások kiszűrésére, ha a bennük szereplő információt valóban szakszerűen dolgoznák fel. Azonban eddig még nem közölték, hogy konkrétan ezek használatával mennyi áfacsalást tártak fel, a bevezetésük óta eltelt időben mennyivel növekedtek az áfabevételek. Ez pedig nagyon furcsa, hiszen ha jók eszközök, akkor miért nem mutatják be érdemeiket, ha pedig rosszak, akkor miért használjuk még mindig őket. Bizony a szakemberekben gyakran felmerül a gyanú, hogy a vállalkozások és könyvelőik által többletmunkával és adminisztrációs költséggel összeállított jelentések adatait valójában talán nem is használja a hivatal.

A másik probléma azzal van, hogy még ha el is fogadjuk, hogy az így rendelkezésre álló adatokat fogja használni, és jól (tehát nem részrehajlóan, „revolverezésre”, hanem a valóban közömbös algoritmusok által kidobott érdemi eltérésekre koncentrálva) fogja használni a hatóság, akkor is felmerül a kérdés: hogyan fogja elérni a vállalkozások teljes körét? Egyrészt ahhoz, hogy valóban fel lehessen tárni az adócsalásokat a számlát kiállító és „vevők”, ügyfelek adószámát is fel kellene tüntetni a bizonylaton. Ha a vevő adószáma nem szerepel, akkor nem lehet az adatokat automatikusan összevezetni és ellenőrizni. Márpedig az EU-s áfa szabályok szerint nem lehet teljes körűen, minden vállalkozásra kötelezővé tenni a vevő adószámának feltüntetését.

Harmadrészt mi van azokkal a vállalkozásokkal, akik papíralapon, számlatömbbel számláznak? Ha valóban használni akarja a hivatal az adatokat, akkor meg kellene szüntetni a számlatömbös számlázást? Erről azonban egyelőre nem szólnak a hírek.

A negyedik probléma a hatékonysághoz feltétlenül szükséges teljes körű bevezetés idő- és költségigénye. Ha valóban hatékonnyá akarnák tenni a rendszert, mindenkire mintegy 1,5 millió adóalanyra ki kell terjeszteni a rendszert. Hiszen most még nagyon kevesen használnak elektronikus számlázást (amelynek jellegzetessége, hogy nem nyomtatják ki, csak elektronikusan küldik, ez az összes számla mindössze 1-1,5%-a) de számítógéppel támogatott (géppel kiállított, de papírra nyomtatott) számlázást sem alkalmaz mindenki. Gondoljunk csak az adószámos magánszemélyekre, a KATÁ-sok egy részére, az átalányadózó egyéni vállalkozókra, az alapítványokra stb. Így aztán felmerül a kérdés, hogy mivel jár majd az új rendszer bevezetése?

Elég ehhez felidézni az online pénztárgépek bevezetésekor tapasztalt zűrzavart: pedig ott mindössze 200-300 ezer adóalany volt érintett, és kb. 2 év állt rendelkezésre a bevezetésre, vagyis ez alapján a számlázó programok bekötésénél a teljesen zárt rendszer létrehozása reálisan 5-8 évig tartana. (Egyébként még az is felmerülhet, hogy teljesen egységessé kellene tenni a számlázást, esetleg kötelezővé tenni egyetlen szoftver használatát.) És még ha mindezt meg is tudnák oldani, egyelőre a problémák felvetése pusztán elméleti gondolatmenet, hiszen megint csak EU-s irányelvbe ütközhet az egységes számlázó programok használatának kötelezővé tétele.

A fejlesztésnek ráadásul két oldala van: a hatóságnál is létre kell hozni a sokszor teljesen eltérő struktúrájú adatok fogadására alkalmas rendszert, valamint az ezek biztonságos tárolására, szűrésére alkalmas szerver-kapacitást. Egyelőre azonban nem tudjuk, hogy mennyibe kerülne a rendszer kiépítése a hatóság oldalán, mely összeget azzal a szintén hiányzó adattal kellene összevetni, hogy az eddig már rendelkezésre álló eszközökhöz képest ettől az intézkedéstől mennyi plusz bevételt remélnek.

Vagyis a vállalkozások számlázó szoftvereinek „bekötése” a NAV-hoz egy olyan rendszer kiépítésének ötlete, amely jelen jogszabályi keretek között megkerülhető lesz, de bevezetése a becsületes adózókra plusz költségeket és plusz feladatokat ró. Egyelőre semmilyen hatástanulmány nem bizonyította szükségességét, valamint az adatkezeléssel kapcsolatban is számos aggály merült fel (üzleti titok, adatok kiszivárgása, visszaélés az adatokkal). E fenntartások miatt csak az érintettekkel (minden vállalkozói érdekképviselettel és adózási, könyvelői szakmai szervezettel) és más (pl. informatikai) szakértőkkel történő mély és türelmes egyeztetések után tartjuk csak megvalósíthatónak az ötletet. Azt viszont már most elutasítjuk, hogy a későbbi adatszolgáltatás „kézzel”, a könyvelők vagy a vállalkozások közvetlen közreműködésével történjen.

Végül, de nem utolsó sorban az ötletet továbbgondolva merült fel bennünk, hogy ha a rendszert végül bevezetik, akkor ezzel tulajdonképpen feleslegessé válik a bevallások, a beszámolók elkészítése és végső soron a könyvelők munkája is. Hiszen a szuper számítógépen futó szuper algoritmus egyszerűn kiszámolja majd a fizetendő adót a beolvasott számlák alapján. Szép új jövő!