Hasznos információk

Az Adótanácsadók Egyesületének adminisztrációcsökkentési és egyszerűsítési javaslatai

Az Adótanácsadók Egyesülete javaslatot tett az NGM illetékes államtitkárságai számára, a vállalkozók adminisztrációs terheinek csökkentése és az adószabályok egyszerűbbé, érthetőbbé tétele érdekében.


Javaslatok:

1.

A jogszabályi megfogalmazások egyértelműek, pontosak legyenek 

Fontos lenne, hogy a meghatározásoknál a „kivéve”, a „különösen” szűkítések, kiterjesztések, lehetőleg ne egy mondaton belül kövessék egymást, mert ezek igen nehezen értelmezhetővé teszik az előírásokat. A jogszabályokat előterjesztés előtt olvassa el egy nyelvi lektorátus, és ha ő érti, akkor lehessen elfogadtatni, és közzé tenni.

Javasoljuk, hogy egy törvényi előírás ne tartalmazhasson hosszú mondatokat, a mondatok maximális hossza egy – két mellékmondat legyen. A felsorolásokat pedig tényleges, elkülönülő felsorolásként tartalmazza a jogszabály. A szabályozás során egyértelműen határozzák meg azt a halmazt, akire vonatkozik, vagy akire nem. Ha mégis átfedés álla elő a két halmaz (jogszabály) között, akkor azt ne büntessék, aki ezt észrevette, és alkalmazza. A jogszabályváltozások év közbeni, visszamenőleges hatálya nagyon nehezen kezelhető, és eltérő hatással van a jogkövető adóalanyokra. (Lásd: pl. lakásépítés áfa 5%-ra csökken, aki már tavaly befizette az 27%-kal fizetett; az egyes adótörvényekben a létszám kiszámítása és az ennek megfelelő fogalmak meghatározatlansága, eltérése, pontatlansága, stb.).

2.
Kerüljön be az Art-ba az alapelvekbe tételesen (adózóbarát) jóhiszeműségi szabály 

Az adóhatóság (a képviselője) legyen köteles mindaddig megbízni az adózó jóhiszeműségében és jogkövető magatartásában, amíg ennek ellenkezőjéről tényszerűen meg nem győződik.

3.
Adózók képviselete

Az elektronikus ügyintézés elterjedését segítené, ha a képviseletre jogosult lehetne magánszemély adózó esetén a közeli hozzátartozó is. (Jelenleg csak eseti meghatalmazással képviselheti más nagykorú személy a magánszemélyt, emiatt ez elektronikus ügyintézésre nem alkalmazható.)

4.
Az adónemek számának csökkentése

Az adóadminisztráció jelentős csökkentésének előfeltétele magának az adó rendszernek az egyszerűsítése. Ezen belül is az adónemek számának és az adózási módok számának radikális csökkentése.

Lehetséges irányok
a) egyes adónemek megszüntetése,
b) egyes adónemek összevonása.

5.
Adózási módok csökkentése

Az egyes vállalkozások által alkalmazható adónemeken belül az adózási formák számának csökkentése is szükséges, mert jelenleg

  • egy magánszemély üzletszerű tevékenysége 11 féle módon adózhat:
    • önálló tevékenységet végző adószámos magánszemély
    • egyéni vállalkozó
    • átalányadózó egyéni vállalkozó
    • egyéni cég
    • mezőgazdasági őstermelő
    • mezőgazdasági kistermelő
    • átalányadózó mezőgazdasági kistermelő
    • egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)
    • egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO)
    • kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA)
    • kisvállalati adó (KIVA)
  • A gazdasági társaságok üzletszerű tevékenysége 5 féle módon adózhat:
    • társasági adó alanya
    • egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)
    • egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO)
    • kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA)
    • kisvállalati adó (KIVA)

6.
Bevallások adattartalmának csökkentése

Az adószám és az adóazonosító jel, illetve az adóalany neve egyértelműen azonosítja az adózót, az egyéb adatai az adóhatóság rendelkezésére állnak.

Nincs szükség többek között a bevallásokon az alábbi adatokra:
- a természetes azonosítókra (születési név, anyja neve, születési hely, születési idő),
- székhely, lakcím adatokra.

7.
Információáramlás hivatalok között

Amennyiben egy hivatalnak olyan információra, igazolásra van szüksége, amelyet egy másik hivatal ad ki, akkor azt ne az adózónak kelljen megkérnie, hanem a két hivatal egymás között rendezze.

Az adózót csak akkor vonják be az ügybe, ha probléma merül fel.

Pl. végelszámolás esetén a NAV-tól, ONYF-től kell egy igazolás a biztosítottakról szóló adatszolgáltatás teljesítéséről, majd ezt benyújtjuk a cégbírósághoz. Ez szerencsés esetben 1 hét alatt elkészül, de volt már rá példa, hogy 3 hónapig tartott mire kiadták, mert közben a végelszámolás miatt a NAV ellenőrzést indított. Ebbe csak akkor kellene bevonni az adózót, ha például valamely bevallás hibás vagy elmulasztotta benyújtani.

8.
Végzettség, szakképzettség bejelentése

Az Art. 16. § (4) bekezdése szerint 2016. január 1-től a foglalkoztató köteles a biztosított végzettségét, szakképzettségét, szakképesítését, az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény nevét és az okirat számát is a NAV-hoz bejelenteni.

Kérjük, az Art. 16. § (4) bekezdés visszaállítását a 2015. december 31-én hatályos állapotra.

Amennyiben a végzettséggel kapcsolatos adatok szükségesek, akkor az okiratot kibocsátó intézmények számára legyen kötelező az azzal kapcsolatos adatok átadása a NAV vagy az állami szakképzési és felnőttképzési szerv pálya követési rendszert működtető nyilvántartása részére.

9.
Art. 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás adattartalmának csökkentése

Az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti havi járulékbevallás több olyan adatot is tartalmaz, mely az adókötelezettség megállapításához nem szükséges, illetve a kért információk az állami hivatalok rendelkezésére állnak.

Javasoljuk az Art. 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás adattartalmának csökkentését az alábbiak szerint.

1. A magánszemély neve és adóazonosító jele egyértelműen azonosítja a személyt, ezért egyéb természetes azonosítói (születési név, előző név, anyja neve, születési hely és idő) nem szükséges.

2. A GYES, GYED melletti munkavégzés nem befolyásolja a munkáltató adóelőleg- és járulékfizetési kötelezettségét. Az, hogy a bevallásban szereplő személy GYES-ben vagy GYED-ben részesül, az állami szervezetek (OEP, MÁK) rendelkezésére állnak, így a statisztikai célú adatgyűjtés a munkáltató adminisztrációs terhének növelése nélkül is lehetséges.

3. Családi kedvezmény érvényesítése esetén a jelenleg minden hónapban szerepeltetni kell a havi járulékbevalláson az eltartottak adatait, a házastárs/élettárs adatait. Ezek az adatok havonta történő jelentése rendkívüli adminisztrációs terhet jelent a munkáltatók számára. A magánszemély éves adóbevallásán is szerepelteti az adatokat, így annak évközi jelentése felesleges.

4. Első házasok kedvezménye érvényesítése esetén minden hónapban szerepeltetni kell a havi járulékbevalláson a házastárs adatát. A magánszemély éves SZJA-bevallásán is szerepelteti az adatot, így annak évközi jelentése felesleges.

10.
Adófolyószámlán lévő jogilag már elévült túlfizetés szabályának módosítása

Az adóhatóság megtagadja a jogilag elévült, de még fizikailag a adófolyószámlán lévő, nem törölt adónemre befizetett összegek kiutalását, más adónemre történő átvezetését Mindezt azzal az indokkal, hogy az elévült tartozást az adóhatóság nem érvényesítheti, azonban azok önkéntesen teljesíthetőek, s ezért az önkéntesen teljesített (elévült) adótartozásra befizetett összeg utólag jogszerűen a Ptk. szerint nem követelhető vissza.

A hatályos Art 164. §. (1) bek. szerinti, a túlfizetés visszaigénylésének elévülésére vonatkozó szabály ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (2) bek. rendelkezésével, amely kimondja: „Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” Az Art 164. §. (1) bek. szabályát semmilyen közérdek nem indokolja, de ha ez fennáll, akkor pedig miért nincs kártalanítás?

Javasoljuk tételesen kimondani, hogy amennyiben adózó az Art. 164. § (1) bekezdése szerint már elévült adótartozásra fizet meg összeget, úgy jogosult – a hivatkozott bekezdés szerint – a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint eljárni, illetve más adónemre a befizetett összeget átvezetni.

11.
Pénzforgalmi szemléletű áfa igénybevételére jogosult vállalkozások körének kiszélesítése a nettó árbevételi korlát emelésével

A pénzforgalmi áfa választására vonatkozó értékhatárt javasoljuk 500 millió Ft-ra felemelni.

A pénzforgalmi elszámolás választásának egyik feltétele, hogy a 2004. évi XXXIV. törvény szerint kisvállalkozásnak minősüljön, vagy ha nem tartozik a jogszabály hatálya alá, akkor annak minősülne. E törvény szerint a mikrovállalkozás nettó árbevétele max. 2 millió EUR, a kisvállalkozás nettó árbevétele max. 10 millió EUR.

A kisvállalati adó választására vonatkozó bevételi értékhatár 500 millió Ft. A kisvállalati adó megállapítása is egyfajta pénzforgalmi szemléletet tükröz, ezért annak alkalmazása esetén célszerű a pénzforgalmi áfát választani. Erre általában nincs mód az eltérő választási feltételek miatt.

A pénzforgalmi áfa választására vonatkozó értékhatár 500 millió Ft-ra emelése biztosítaná, hogy a mikrovállalkozások jelentős hányada alkalmazhatná a pénzforgalmi elszámolást és az összhangot teremtene az adójogszabályok között.

12.
Nyilatkozat gabona, valamint vas- és acélipari termékek beszerzéséről, értékesítésről

Az Art. 31/A. §-a szerint az áfa-bevallásban tételesen (VTSZ szerinti bontásban, kg-ban) nyilatkozni kell az áfatörvény 6/A. és 6/B. számú mellékletében meghatározott termékek (gabona, vas- és acélipari termékek) értékesítéséről és beszerzéséről.

Mivel ezeknek a termékeknek az értékesítése fordítottan adózik, ezért az adatszolgáltatás felesleges, hiszen az áfa-csalások visszaszorítására a fordított adózás önmagában is alkalmas.

13.
Tételes áfa-bevallás tartalma

Az Art. 31/B. §-a szerint 2015-től tételesen kell jelenteni az áfa-bevallásban a legalább 1 millió Ft áfa-tartalmú számlákat. Az értékhatár 2013-2014-ben még 2 millió Ft volt.

1. Az 1 millió Ft-tól kisebb értékhatár rendkívüli adminisztrációs terhet és költséget jelentene a vállalkozások számára anélkül, hogy az áfa-csalások visszaszorítását elősegítené.

2. Szabályozni szükséges, hogy a vevő részére át nem adott számlákat (pl. téves adattal kibocsátott, majd sztornózott számlákat) ne kelljen a tételes áfa-bevallásban szerepeltetni.

14.
Számlázás egyszerűsítése

A számlázással kapcsolatos előírás közül a teljesítési időpontot ne kelljen alkalmazni azoknál a számláknál, melyek nem tartalmaznak általános forgalmi adót. 

Az időszakos elszámolással kapcsolatos teljesítéseket mindenkinek nehézkes megérteni, de azoknak, akik nincsenek kapcsolatban az áfával, mert nem számolják fel, azokkal megértetni igen nagy kihívás.

Ehhez kapcsolódóan javasoljuk felemelni az alanyi áfa mentesség határát 10 millió Ft-ra. 

Javasoljuk, hogy minden adóalany adószáma jelezze, ha az adózó által alkalmazott adózási módhoz kapcsolódóan kötelezettsége van a számla befogadójának. Jelenleg a KATA adóalanyoktól befogadott számlákról szükséges adatot szolgáltatni, és a számlán csak akkor látható, ha ő ezt külön feltünteti. Sokszor lemarad a számlájukról ez, és ezt magas bírsággal büntetik. A számla javításra ahol több ezer számlát dolgoznak fel, ott utólag már nehézséget okoz ennek rögzítése a nyilvántartásokban. Egyszerűbb lenne, ha náluk is az adószám végén legyen egy csak rájuk vonatozó érték.

A számlákkal kapcsolatosan az azokon feltüntetendő dátumok (teljesítés, kiállítás, fizetés) előírásokat is egyszerűsíteni kell, mert csak növeljük a „nem hiteles bizonylatok” számát. A vállalkozások többsége szeretne átláthatóan működni, de mivel nem gazdasági szakemberek, ezért nem is értik mit, miért és hol kell feltüntetni, a dátumok közül mit, hová (és mikor) kell írni.

15.
Munkáltató tájékoztatási kötelezettsége

Ha a munkáltató nem vállalja a munkáltatói adó-megállapítást, akkor az Art. 27. § (1) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettsége van az adónyilatkozat és egyszerűsített bevallás lehetőségéről.

E szabály betartása eddig is csak felesleges adminisztrációt jelentett, de a bevallási nyilatkozat bevezetésével már okafogyottá is vált.

Javasoljuk az Art. 27. § (1) bekezdésének 2-3. mondatának hatályon kívül helyezését.

16.
TB-nyilvántartásba vételről szóló igazolás megszüntetése

Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 44. § (5) és 46. § (1) bekezdései a foglalkoztatók számára hasonló tartalommal, két külön igazolás kiadását írják elő.

Az igazolások kiadásának – különösen a nyilvántartásba vételről szólónak – gyakorlati jelentősége nincs, hiszen az igazolás átadása még nem bizonyítja a munkavállaló számára, hogy az ő bejelentése valóban megtörtént-e.

17.
A munkavállalói tájékoztató megszüntetése

Az Mt.46. §-a szerint a munkáltató írásban tájékoztatja a munkavállalót
a) a napi munkaidőről,
b) az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról,
c) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,
d) a munkakörbe tartozó feladatokról,
e) a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint
f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, továbbá
g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint
h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.
Az a)-c) és e)-f) pontokról elegendő a jogszabályi hivatkozás.

A tájékoztatási kötelezettség megszüntethető az alábbiak szerint:
1. Munkaszerződésbe átkerülhet:
•    a) napi munkaidőről
szóló tájékoztatás.
2. A tájékoztatási kötelezettség megszüntethető:
•    b) az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról;
•    c) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról;
•    e) a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának szabályairól;
•    f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól.
3. A helyben szokásos módon legyen kötelező a tájékoztatás:
•    g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e;
•    h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.

18.
Álláskeresési járadékigazolás megszüntetése

A 34/2009. SZMM-rendelet szerint a munkaadó a munkaviszony megszűnésekor álláskeresési járadékigazolás köteles kiállítani. A Munkaügyi Központ az álláskeresési járadékot, álláskeresési segélyt vagy egyéb ellátást a (volt) munkavállaló részére az igazolás alapján állapítja meg.

A munkáltató az Art. 31. § (2) bekezdés szerinti havi járulékbevallásában szerepelteti azokat az adatokat, amely alapján az ellátás megállapítható (munkaerő-piaci járulék alapja, fizetés nélküli szabadság ideje, kieső időszakok).

A biztosítási jogviszony megszűnésekor a munkáltató köteles a NAV-hoz bejelentést tenni.

Javasoljuk, hogy a megszűnt biztosítási jogviszonyokban érintett személyek adatait a NAV adja át a Munkaügyi Központnak és az ellátás megállapítása ez alapján történjen. Javasoljuk a 34/2009. SZMM-rendelet hatályon kívül helyezését.

19.
Igazolásokkal kapcsolatos jogszabályok pontosítása

A törvények nem írják elő kötelező jelleggel a NAV számára a nyilatkozatok elkészítését, de mindenkinek javasolják azok használatát. Jelenleg, olyan mennyiségű adatot kérünk minden év elején a magánszemélyektől, amit végzettségtől, képzettségtől függetlenül szintre senki nem tud hibátlanul kitölteni. Pl. a családi kedvezményhez szükséges nyilatkozat olyan nagy mennyiségű adatot szeretne egy oldalra leirtani, hogy a kézzel történő kitöltés után olvashatatlan. E helyett csak a lényeges adatokra kellene fókuszálni, ilyen a két név, az adóazonosító, és az összeg. 

Az Art. 46. § (1) bekezdés szerint a tárgyévet követő év január 31-ig a kifizető, munkáltató összesített igazolást ad (‘M30) ad ki a magánszemély részére. Azoknak a személyeknek, akiknek év közben szűnik meg a jogviszonya, az Art. 46. § (5) bekezdés szerint a munkaviszony megszűnésekor kell az igazolást kiadni.

Év közben megszűnő munkaviszony esetén az Art. 46. § (5) bekezdése alapján már kap egy igazolást a munkáltatótól a magánszemély, ezért a 46. § (1) bekezdés szerinti igazolásra nincs szükség. 

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 14. §-ában egyértelműen meghatározza, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem kell alkalmazni az Art. 46. §-át, azaz nem kell igazolást kiadni év közben és év végén sem. A NAV ezzel ellentétes gyakorlatot folytat, és az ‘M30 igazolás kitöltési útmutatójában azt kérik, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó adóköteles jövedelmet is tüntesse fel rajta a munkáltató.

Javasoljuk az Art-ban tételes kimondani, hogy az Art. 46. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni akkor, ha a munkaviszony év közben szűnt meg.

20.
Jövedelem- és járulékigazolás összevonása

Az Art. 46. §-a szerint a jövedelmekről, levont adóról, a Tbj. 47. §-a szerint a járulékokról, biztosítási időről kell a foglalkoztatónak igazolást kiadnia.

Tekintettel arra, hogy a két igazolás kiadásának határideje azonos, illetve a tartalmuk egymással összefüggő, ezért javasoljuk a két igazolás összevonását.

Az Tbj. 47. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezhető. Az Art. 46. §-ában szereplő igazolás tartalmát kell bővíteni a biztosításra, járulékokra vonatkozó adatokkal.

21.
Egyszerűsített foglalkoztatással kapcsolatos egyszerűsítés

A 2010. évi LXXV. törvény 4. § (1a) bekezdése szerint az egyszerűsített foglalkoztatásra létesített munkaviszony esetén legalább a minimálbér 85%-a vagy a garantált bérminimum 87%-a jár. Javasoljuk ennek egységesítését úgy, hogy a személy részére a betöltött munkakörtől függetlenül a minimálbér járjon. 

Az egyszerűsített foglalkoztatás során is legyen lehetőség adóelőleget levonni a mentesített keretösszegen felül. Jelenleg a sokszor alacsonyan kvalifikált egyszerűsített foglalkoztatottaktól várjuk el, hogy ha különböző helyeken dolgoztak az év során, gyűjtsék össze az igazolásaikat, és készíttessék el az adóbevallásukat. E helyett az adózónak egyszerűbb, a költségvetés szempontjából pedig biztonságosabb lenne, ha a foglalkoztatók levonnák az adót, és erről a 08 bevallásban az adatot szolgáltatnának, és kiadnák az igazolást. 

Az is lehetne a megoldás, hogy a mentesített keretösszeget felemelik a TAO-ban elszámolható értékig, a minimálbér kétszereséig.

22.
Az SZJA tv. első házasok kedvezmény szabály hibájának javítása

29/C § (4) szerint az első házasok kedvezményénél jogosultsági időként a házasságkötést követő hónaptól (azt első jogosultsági hónapnak tekintve) számított legfeljebb 24 hónap vehető figyelembe, az említett időtartamon belül utoljára az a hónap, amelyet követően a magánszemély magzatra vagy gyermekre (ide nem értve a nevelt gyermeket) tekintettel családi kedvezményre válik jogosulttá.

Ez alapján a kedvezmény eltérően illeti meg azokat a családokat, akik a házasságkötésük után vállalják a gyermeket, mint azokat, akiknél a házasságkötés előtt már meg is született a gyermek. 
A következő három alapeset lehetséges:

  • a házasságkötéskor már jogosult a leendő feleség a magzati kedvezményre – ekkor a gyermek születéséig (max. hat hónapig) megilleti mind a két kedvezmény;
  • a házasságkötéskor már van jogosultsága a párnak gyermek jogán, ekkor a 24 hónapig jár mind a két kedvezmény;
  • a házasságkötéskor még nincs gyermekük, ekkor csak az első házas kedvezmény jár, majd ha jön a gyermek – megszűnik az első házas kedvezmény, belép a magzati kedvezmény. Azonban, ha ekkor sajnálatosan megszakad a várandósság, a párt már nem illeti meg már a magzati kedvezmény, de a családi kedvezmény sem éled újjá.

Ezeket és az ehhez hasonló eseteket el lehetne kerülni, ha elhagynák a különbségtételt eredményező részt.

23.
Végrehajtói letiltás - A munkáltató nem lehet a végrehajtó „ingyenes teljesítési segédje”

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény előírásai szerint a munkáltató köteles

  • az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni és azt a letiltásban foglaltak szerint átutalni (Vht. 75. §), valamint
  • az adós részére a munkaviszony megszűnésekor igazolást kiállítani (Vht. 78. §).

Felül kell vizsgálni a munkáltató ezen kötelezettségét. Véleményünk szerint ilyen költséges feladatot nem lehet a munkáltatókra terhelni, ezt a végrehajtási rendszeren belül kell megoldani. 

A végrehajtási törvényben szükséges lenne szabályozni, hogy a végrehajtók is küldjenek igazolást a hozzájuk befolyt összegről mind a munkáltatónak, mind a magánszemélynek időszakosan, pl. az év végén. 

A jelenlegi szabályozás lehetővé teszi, hogy a végrehajtó saját költségeit gyakorlatilag átterhelje a munkáltatóra, hiszen mindenféle jogcímen kéri a befizetéseket különböző számlákra. A zavaros fizetési meghagyásokból kell kiszámolni, hogy kinek, mennyit és hova kell utalni, és a kamatot is kiszámolni, ugyanakkor mivel a végrehajtót megilleti minden letiltásból 10%, akkor joggal elvárható, hogy olyan elszámolást küldjön, amiben kiszámolja a letiltást kérőt megillető kamatot – amiből ő is kap jutalékot. 

Ha ez nem lehetséges, abban az esetben a munkáltató költségeit fix átalány költségtérítés formájában meg kell téríteni, oly módon, hogy a munkáltató a költségvetéssel szembeni befizetési kötelezettségeit csökkentheti az átalány költségtérítés összegével.

Javasoljuk az igazolásra vonatkozó kötelezettség (Vht. 78. §) törlését, mivel a munkabér kifizetésekre vonatkozó igazolások már tartalmazzák ezt az adatot, azokat szükségtelen egy újabb dokumentumban megismételni. 

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) a magánszemélyektől történő végrehajtással kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségeket, ennek költségeit a munkáltatóra terheli, illetve a munkáltató anyagi felelősséggel is tartozik, miközben a végrehajtással kapcsolatos munkadíj a végrehajtót illeti.

Tekintettel arra, hogy ezek a letiltások a munkáltatótól függetlenek, a végrehajtás a végrehajtók feladata, ezért javasoljuk a rendszer átalakítását az alábbiak szerint.

Javaslat 1 – A végrehajtás lépései:

1. A végrehajtó értesíti a munkáltatót, hogy a magánszeméllyel szemben végrehajtást indított.

2. A munkáltató azoknak a személyeknek, akik végrehajtás alatt állnak, kizárólag bankszámlára történő átutalással fizethetik ki a bért. A munkáltató a végrehajtó részére elküldi a magánszemély bankszámlaszámát, illetve tájékoztatásul az utolsó havi bruttó bér összegét. Ha a magánszemély bankszámlaszámmal nem rendelkezik, akkor a bér teljes összegét a végrehajtó letéti számlájára kell átutalni és a végrehajtó intézkedik 3 munkanapon belül a bér magánszemély részére történő kifizetéséről.

3. A végrehajtó a magánszemély bankszámlájára nyújt be inkasszót. A végrehajtó tartja nyilván a behajtott összeget és utalja tovább a jogosult részére.

4. A végrehajtó a végrehajtás sikeressége esetén 8 munkanapon belül értesíti a munkáltatót erről, így a munkáltató jogosult ismételten készpénzben is kifizeti a magánszemély bérét.

A fenti javaslat megvalósítása esetén a Vht. 78. § szerinti tartozásigazolás sem szükséges.

Javaslat 2:
1.
A munkáltató a végrehajtó egy meghatározott letéti számlájára utaljon, és a végrehajtó továbbítsa az összeget a jogosult részére.

2.
A végrehajtó állapítja meg a kamat összegét, a fennálló tartozásról félévente elektronikus úton tájékoztatja a munkáltatót.

Végrehajtással kapcsolatos egyéb javaslatok

Ha egy adózó pályázaton nyert, és teljesítette a pályázati feltételeket, majd az utófinanszírozás késlekedése miatt likviditási problémái keletkeznek, és az adókat nem tudja határidőben megfizetni, végrehajtás alá kerülnek a számlái.

Javasoljuk, hogy ha az adósnak jogos, és lejárt követelése van az állammal szemben, akkor ne lehessen ezen követelésnél kisebb adókötelezettsége miatt végrehajtást kezdeményezni ellene, hanem az állam tartozásába ezt számítsák be, és ide fizessen az állam.

24.
Tag által elengedett követelés illetékmentessége végelszámolási eljárásban

Sok olyan vállalkozás létezik, amely tevékenységet nem végez, azonban a tagjaival szemben felhalmozott kötelezettség miatt nem szüntethető meg végelszámolási eljárással.

Amennyiben a tag elengedné a társasággal szembeni követelését, akkor azután ajándékozási illetéket kellene fizetni. Ha a tag nem engedi el a követelését, akkor végelszámolás nem, csak felszámolással tudna megszűnni a vállalkozás.

Javasoljuk az illetéktörvény 17. § (1) bekezdésének bővítését az alábbi új ponttal:
17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:
- a végelszámolási eljárás alatt a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követelés elengedése a gazdálkodó szervezet magánszemély tagja által.

25.
Kapcsolt vállalkozások Tao tv. szabályának újragondolás

1.

A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó (TOA. tv. 4. § (23.f) – az ügyvezetés egyezőségén alapuló – szabályokat javasoljuk felülvizsgálni, mert ezen szabályok esetleges megfogalmazásuk okán rendkívül sok vitára adnak lehetőséget, miközben alkalmatlanok arra, hogy valóban összekapcsolják az „összetartozókat”. Ezen nem, vagy nehezen alkalmazandó szabályozás, jól mutatja jogalkotó transzferárazási kérdésekkel kapcsolatos gyanakvó ellenszenvét. 

2.
Ugyancsak javasoljuk a Tao tv. kapcsolt vállalkozás meghatározásán alapuló iparűzési adó számítás során a kapcsoltak adóalap megállapítás szabályainak felülvizsgálatát, mivel az (a Tao meghatározásból adódóan is) nehezen érthető, és jelentős adminisztrációval jár. 

26.
Rendelkezés a társasági adóról

A Tao. tv. 24/B. § (1) bekezdése értelmében az adózó a 24/A. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkező nyilatkozatban kedvezményezett célra felajánlott és az állami adóhatóság által a 24/A. § (11) bekezdése alapján átutalt összegre tekintettel – a látvány-csapatsportok, előadó-művészet és filmalkotások támogatása esetén – jóváírásra jogosult, amelyet az állami adóhatóság a társasági adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával vezet át az adózó adófolyószámlájára társasági adónemre.

Ha az adott évben tett rendelkezés összegei meghaladják a ténylegesen felajánlható (a fizetendő adó 80 százalékának megfelelő) összeget, a Tao. tv. 24/A. § (26) bekezdése értelmében a „túlutalás” összegét a rendelkezés megtételét követő adóév(ek)re felajánlott összegnek kell tekinteni. NAV értelmezése szerint [NAV honlapján lévő tájékoztatás: Nemzetgazdasági Minisztérium 36684/2015., Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5167592504/2015.]

Ez a jogértelmezés feleslegesen adminisztratív szabályokkal csökkenti az adóról való rendelkezés egyébként pozitív nemzetgazdasági hatásait. Javasoljuk ezért olyan egyértelmű törvényi szabályozást, hogy a NAV ne tudja a jogszabályt értelmezéssel felülírni.

27.
Növekedési adóhitel

Azok az adózók élhetnek ezzel a kedvezménnyel, melyek bizonyos korrigált számviteli eredményüket ötszörösére növelik egyik évről a másikra. A rendszer elsősorban adóhalasztás lehetőségét biztosítja számukra, azonban beruházási és létszám növekedési feltétel mellett adókedvezményre is van lehetőségük. 

A NAV 71. számú Információs füzete alapján azonban, tényleges adókedvezmény a növekedési adóhitellel kapcsolatban csak akkor érhető el, ha a tárgyi eszköz beruházás, valamint a létszámnövelés együttesen megvalósul: a kedvezményre jogosultság együttes feltétele a NAV szerint azt jelenti, hogy amelyik adóévben történik beruházási érték elszámolása, abban kell teljesülnie – az előző adóévihez képest – a létszámnövelésnek is. 

A gyakorlatban tehát ez azt jelenti, hogy ha az adózó 2016-ban (a nyilatkozattételt követő első adóévben) teljesít létszámnövelést, de csak 2017-ben valósít meg beruházást, akkor nem jogosult kedvezményre (sem 2016-tól, sem 2017-től), illetve ha az adózó 2016-ban (a nyilatkozattételt követő első adóévben) valósít meg beruházást, de csak 2017-ben teljesít létszámnövelést, akkor nem jogosult kedvezményre (sem 2016-tól, sem 2017-től).

Ez a jogértelmezés feleslegesen adminisztratív szabályokkal csökkenti a növekedési adóhitelhez kapcsolódó tényleges adókedvezmény egyébként pozitív nemzetgazdasági hatásait. Javasoljuk ezért felülvizsgálni és a kedvezményt minden olyan beruházásra kiterjeszteni, amely tárgyi eszköz megvalósításával és létszám bővítéssel egyaránt járnak, függetlenül attól, hogy azok egymáshoz képest éves csúszásba kerülnek.

Javasoljuk azt is átgondolni, hogy az ötszörözési feltétel – annak csekély gazdasági realitása mellett – valóban megfelelő ösztönző-e a növekedési adóhitel nemzetgazdasági szintű serkentő hatásaihoz. Egy duplázó feltétel a gyakorlatban sokkal reálisabb és ezáltal ösztönzőbb lehet.

28.
Helyi iparűzési adó

A helyi iparűzési adó önkormányzati szintű adó, amelyet minden vállalkozás azoknak az önkormányzatoknak fizet, amelyek területén üzleti tevékenységét kifejti.

2017. január 1-től pedig a több önkormányzat területén működő adóalanyoknak is elég lesz egyetlen bevallást beadnia, egységesített központi nyomtatványon (ÁNYK-n keresztül) az állami adóhatóság felé. Ugyanakkor a befizetéseket közvetlenül az önkormányzatok számára kell majd teljesíteni. Ez további jelentős adminisztrációt, komoly hibalehetőségeket és magas bankköltségeket jelent a több önkormányzat területén működő adóalanyoknak. 

Javasoljuk ezért annak mérlegelését, hogy az adófizetést is központilag egy elszámolási folyószámlára lehessen teljesíteni, amelyről a bevallások adatainak megfelelően az államigazgatás osztja szét a befizetéseket az érintett önkormányzatok számláira. Mindez programozható módon, akár emberi beavatkozás nélkül 8 napon belül megoldható lenne.

Ha ez mégsem megoldható, javasoljuk a központi adóbevallást úgy elkészíteni, hogy egy összesítő lapon a bevallás adatai alapján utalási listát adjon a nyomtatvány az adóalany számára; amely szintén csupán programozás kérdése.

29.
Kamarai nyilvántartás és kamarai hozzájárulás eltörlése

A gazdasági kamaráról szóló 1999. évi CXXI. törvény 2012-ben vezette be a kamarai nyilvántartásba vételi kötelezettséget, illetve a kamarai hozzájárulás-fizetési kötelezettséget.

Tekintettel arra, hogy minden gazdálkodó szervezet működéséhez állami szerv (cégbíróság, bíróság, kormányhivatal) bejegyzése, valamint az adóhivatali nyilvántartásba vétele szükséges. A NAV és a cégjegyzék adatbázisában bármely vállalkozás adata elérhető, hiteles információkhoz juthatnak az üzleti partnerek, így a kamarai nyilvántartásra nincs szükség.

A gazdasági kamara tevékenységének csökkenésére tekintettel a kamarai hozzájárulás is eltörölendő, ezért javasoljuk az 1999. évi CXXI. törvényben a gazdálkodó szervezetek kamarai nyilvántartására és a kamarai hozzájárulásra vonatkozó részek hatályon kívül helyezését.