A kulturális támogatások jogszerűsége és a költségvetési csalás kockázata
Vadász Iván adószakértő, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke
A Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény szerint nyújtott támogatások alapvető célja a nemzeti és egyetemes kulturális értékek létrehozásának, megőrzésének és terjesztésének elősegítése. Ez a keret nem csupán iránymutatás, hanem jogi kötelezettség is: a támogatások odaítélésének és felhasználásának egyaránt szigorúan ezekhez a célokhoz kell igazodnia. A törvény 7. §-a hat pontban részletezi, hogy milyen célokra adható támogatás.
Amennyiben a támogatás odaítélése már eleve eltér ezektől a törvényben meghatározott céloktól – például nem kulturális értékteremtést szolgál, vagy nem illeszkedik a meghatározott támogatási kategóriákba –, akkor a jogszerűtlenség már a döntési szakaszban megvalósul. Ilyen esetben a döntéshozó felelőssége is felmerül: ha a közpénzekről való rendelkezés során nem a jogszabályi kereteknek megfelelően jár el, az a hűtlen, vagy hanyag kezelés gyanúját is felveti.
A probléma azonban nem áll meg a támogatás odaítélésénél. A támogatást igénybe vevő oldalán legalább ilyen fontos kérdés, hogy a kapott forrásokat valóban a jóváhagyott célokra használják-e fel. A büntetőjogi szabályozás egyértelmű: ha a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használják fel, és ezzel vagyoni hátrányt okoznak, az költségvetési csalásnak minősül.
Kiemelendő, hogy a joggyakorlat rendkívül szigorúan értelmezi az „eltérő felhasználás” fogalmát: már a támogatás céljának részleges megsértése is megalapozhatja a bűncselekmény megállapítását. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő formálisan megfelelni a pályázati feltételeknek – a tényleges felhasználásnak is igazolhatóan a törvényben rögzített kulturális célokat kell szolgálnia.
Fontos körülmény, hogy az állami támogatások felhasználását nemcsak utólagos elszámolások, hanem folyamatos hatósági ellenőrzések is vizsgálják. Az adóhatóság, vagyis a NAV rendszeresen ellenőrzi, hogy a vállalkozások miként használják fel a költségvetési támogatásokat, mivel ezek vizsgálata az adózási szabályok körébe tartozik. Amennyiben az ellenőrzések során az adóhatóság azt tapasztalja, hogy a támogatás felhasználása eltér a jóváhagyott céltól, vagy a költségvetést például túlárazással károsítják meg, úgy adóhiányt állapít meg.
Súlyosabb esetekben ez nem csupán adóigazgatási kérdés marad: a megállapítások alapján büntetőeljárás is indul. Az adótitok miatt a konkrét esetek bemutatása nem lehetséges, de jelenleg is több olyan büntetőeljárás van folyamatban, amelynek tárgya az adózás rendjéről szóló törvény szerinti költségvetési támogatás, és a vádemelésre a Btk. 396. § alapján került sor, tehát a vád költségvetési csalás (régi nevén: adócsalás).
Várható, hogy a NAV hamarosan megvizsgálja az elkülönített állami pénzalapok támogatási gyakorlatát, ugyanis az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény megfogalmazza a megkülönböztetés és a részrehajlás tilalmát, amely kimondja: az adóhatóság minden ügyben jóhiszeműen, megkülönböztetés nélkül, a jogszabályoknak megfelelően köteles eljárni és intézkedni.
Összességében tehát kettős kockázatról beszélhetünk. Egyrészt a támogatás odaítélője felel azért, hogy a döntése megfeleljen a jogszabályi céloknak, ellenkező esetben akár büntetőjogi felelősséggel is számolnia kell. Másrészt a támogatás kedvezményezettje sem mentesül: neki kell bizonyítania, hogy a közpénzt rendeltetésszerűen használta fel.
www.adokamara.hu
